A reggeleim hét hónapja ugyanúgy néznek ki. Korán van ébresztő, teljesen mindegy, hogy kint süt-e a nap, vagy esik, vagy reggel értem haza egy vidéki koncertről. Marci stabilan ébreszt - legkésőbb negyed 8-kor.
A gardróbba mindig élvezet benyitni reggelente, én nagyon szeretek öltözködni. Szeretem a rendet, némelyek szerint már-már túlzó módon is, de mit csináljak, ha egyszer én így szeretem az ingjeimet? :)
Ha úgy alakul, nagyon szivesen tüsténtkedek a konyhában. Időnként elkap a főzhetnék és olyankor feltúrom a receptes szekrényt és kiválasztok egy vonzó ételt, amit el is készítek. Eddig egyik alkotásomra sem volt panasz. Itt egyébként lecsó készül…
 Ha előbb érek oda a próbákra, akkor  sétálok egy kicsit egyedül. A magányos üldögélés, gondolkodás nekem nagyon fontos. Egyre inkább megbecsülöm az ilyen alkalmakat, mert ritkán van ilyesmire lehetőségem.
Galambos Dorina. Sok éve már, hogy ismerem, tagja a zenekaromnak és jó barátom is.  Egy régi szerzeményemet énekelte fel, úgyhogy mi az otthoniakat kis időre hátrahagyva, belevetettük magunkat a stúdiók általam olyannyira szeretett világába…
Mára kész vagyunk, de holnap megint találkozunk, csak akkor már nem a stúdióban, hanem a próbateremben. Készülünk a koncertünkre. Ha jól sikerül egy hangstúdióban töltött néhány óra, akkor általában hajnalig nem tudok elaludni, mert annyira felpörget a sikeres munka. Itt éppen ez történt, szóval sanszos, hogy későn fekszem, pedig Marci könyörtelenül ébreszteni fog. De éppen ettől szép az élet, nem? :)
Este a fürdetés az én reszortom. Szeretem.
Hát van ennél édesebb pillanat? Jó éjt mindenkinek!
A kép háttere:

Hozzászólások
Küldd tovább
Leírás ki